SZEMÜNK FÉNYE
Tapasztalataim az íriszdiagnosztikáról
Csodálatos, felemelő, varázslatos érzés tisztán, őszintén, mosolygósan ragyogó tekintettel szembe nézni. Gyakorta halljuk, szinte már közhelyként hat: a szem a lélek tükre, de csak a lélek tükre? Vajon mit rejt még számunkra szemünk fénye? Mi az, amit már őseink is éreztek, vagy talán láttak és tudtak is? Érdekes kalandtúrára indulunk, testünk méreteit tekintve apró, azonban legfeltűnőbb szervén, a szemgolyón. Ismerkedjünk meg egy a napjainkban egyre népszerűbb vizsgálati módszerrel, az íriszdiagnosztikával, mely lehetővé teszi a betegségek okának részletes feltárását szike nélkül, a beteg számára fájdalom és nagyobb megterhelés nélkül, viszonylag rövid idő alatt.
Kezdő természetgyógyász voltam, amikor második kisfiam született. Születése után csak hosszas mosdatás, pofozgatás után sírt fel. Csúnyácska, erősen kékes-szürkés színű baba volt. Csupán pár pillanatra láthattam, sietve elvitték. Rossz anyai előérzetem volt, mely az első szoptatási időnél beigazolódott. Kisfiam helyett az orvosnőm érkezett és elmondta, hogy a babám válságos állapotban van, nem működik a tüdeje, valószínűleg fertőzés miatt. Igyekezett megnyugtatni, hogy mindent elkövetnek a megmentéséért. Mindezek ellenére javulás nem történt. Úgy tűnt nem marad életben. A harmadik napon kérésemre engedélyezték a talpmasszázs alkalmazását. Amikor csepp kis lábacskáját masszírozni kezdtem, a tüdeje, amit addig csak gép működtetett elkezdett dolgozni. Másfél hónapot töltöttünk a kórházban. A fájdalmas percekre, a segítőkész önfeláldozó orvosokkal, nővérekkel együtt töltött másfél hónapra ma is összeszorult szívvel emlékezem. Hosszú közös munkánk eredményeként mind az alapbetegség, mind a szövődményei teljesen meggyógyultak. Kisfiam mára, csaknem 20 éves rendkívül okos, súlyemelő, erő versenyeken kiváló helyezettként résztvevő, egészséges fiatalemberré cseperedett.
Kisfiam állapota iránt aggódva, amikor a kórházból haza mehettünk, meglátogatott bennünket, külföldi természetgyógyász klinikáról hazatért kedves barátunk. Ajándék volt számunkra hallgatni lelkes beszámolóját. Csodáltuk tapasztalatait és az általa megismert új gyógymódokat, melyek között legérdekesebbnek a szemtérképet találtam, mely a talpreflex zónatérképéhez hasonlóan a szerveket ábrázolta. Amint megláttam, tudtam és éreztem, szerelem első látásra --- ezt a tudományt meg kell ismernem. Még aznap este elkezdtem a tanulmányozást, melyet immár 20 éve nem tudok abba hagyni, olyan csodálatosnak tartok.
Azóta gyakorló íriszdiagnosztaként dolgozva több ezer hálás, betegségeitől megszabadult beteg, három munkásságért kapott emlékdíj, egy oktató könyv és diagnosztizáló-oktató program nyugtázza munkámba vetett szeretetemet és hitemet.
Szemünk a lelkünk ablaka, az íriszünk pedig a testünkké. Mélységeiben vizsgálva betekintést ad szervezetünk jelenlegi állapota mellett, meglátni azokat a folyamatokat, melyek ezt megelőzően zajlottak le, valamint azokat a hajlamokat, melyeket szüleinktől, nagyszüleinktől örökletes gyengeségként hordozunk, avagy életszokásaink, életkörülményeink befolyásai által szereztünk és mindezek hatásaiként, mire számíthatunk. Nem árulkodik születésünk és halálunk időpontjáról, de megmutatja életerőnket. Mindezen információk birtokában segíteni tudunk, hogy problémák okaira rávilágítva, egészségvédő, helyreállító programokkal: megfelelő étrend összeállításával, gyógyteákkal, masszázsokkal, fürdőkkel, …….. avagy a természet gyógyító erejével, a káros szokások, életmódok kiküszöbölésével ismételten és hosszú ideig jó egészségnek örvendhessünk. Tehát a vizsgálatnak óriási szerep jut a prevenciós munkában.
Az íriszdiagnosztika, mint tudomány ismert volt már időszámításunk előtt kb. 1300 évvel is, melyről bizonyságot tesz a Tutenkhámen fáraó sírkamrájában megtalált 2db. 50 méteres papirusztekercs, melyet a fáraó orvosa, El Aks készített, és jelenleg a vatikáni levéltárban őriznek.
Az 1800-s években egy magyar kisfiú, Péczely Ignác /1826-1907/ erdei kalandozásai során meglőtte csúzlival egy alvó bagoly lábát, melynek íriszében pillanatok múlva egy csíkot látott megjelenni az óramutató hatos állásánál. Más feljegyzések szerint fészekből kiesett törött lábú madár íriszében látta ugyanezen változást. Ezt az eseményt nem felejtve később orvos- professzorként az általa vezetett kórházban, figyelmesen tanulmányozta betegeinek íriszét. Megfigyeléseiről rendszeresen publikált, melyet kortársai nem fogadtak el. Külföldön fejezte be életművét, mely ma is az íriszdiagnosztika alapjait jelenti nemzetközi elismertséggel.
Érdekes, hogy ez időben a világ számos országában születtek iridológiai /íriszdiagnosztikával kapcsolatos/ megfigyelésekről könyvek, melyekre építve e tudomány a mai napig is folyamatosan fejlődik. Újabb és újabb megfigyelésekkel gyarapszik, melyeket visszaigazolnak napjaink korszerű, feltáró vizsgálati módszereivel is. Kiemelkedő munkát végeztek e területen: E.Schegel, N.Liljegist, M.Madaus, K.Schulte, D.Wirz, Dr. L. Vannier, J. Angerer, Emmy Schumann, R.Schnabel, Dr. Bernard Jensen…..
Az íriszdiagnosztika összefüggéseiben keresi a panaszok és tünetek okait, szervezetünk működésének kisiklásait és utat mutat a szükséges további vizsgálatokhoz: labor, röntgen, ultrahang, CT, stb.
Az íriszdiagnosztikai vizsgálat során felismerhetőek a méreganyag felhalmozódások típusai, azok lerakódási helyei, krónikus vagy akut hurutok, gyulladások, kimerültségek, meszesedések, kőképződési hajlamok, kiválasztási rendellenességek, anyagcsere folyamatok zavarai és azok okai, ásványi anyag és vitaminhiányok, elzáródások és törés vonalak, váladék felhalmozódások, hegek, ciszták, összenövések, letapadások és egyéb elváltozások, állapotok testünk bármely szervét érintik is.
Nagyon fontos, hogy mindezeket látva a jó szakember ne használja a vizsgálatot „elkápráztatásként”, ne zúdítson súlyos kórképeket páciensére, hanem segítsen az egészséghez vezető útra lépni.
A vizsgálathoz a kiemelkedő kórélettani és íridológiai ismeretekkel bíró szakembernek szüksége van megfelelő fényforrásra, hiszen a jelzések szabad szemmel nem láthatóak. A fényforrás lehet nagyítós íridoszkóp, bármilyen a beteg szemének elviselhető, de elegendő fényt adó lámpa, a ma modern technikájának köszönhetően digitális kamerák, fényképező gépek. A vizsgálat nagy előnye a fájdalommentesség!
Első vizsgálataimat egyszerű kézi lámpával végeztem, ma egyedi, saját készítésű oktató és vizsgáló softverrel és digitális felvevővel tehetem ezt.
Amíg a páciens bemutatkozik, a szem környékét, majd az arc redőit, a bőr, a haj állagát, minőségét figyeljük meg és minden információt rögzítünk. Ha fotó készül, akkor is szükséges az írisz speciális területeit több oldalról megvilágítani, különböző nézetekből megvizsgálni. Az aktív vizsgálódás és adatrögzítés ideje átlagosan 15-30 perc. Ezt követően a látottakat megbeszéljük a pácienssel és panaszait, tüneteit is megismerve lehetőség nyílik az egészségét helyre állító folyamatok elindítására.
Az ókorban a szemnek mágikus erőt tulajdonítottak. A szemgolyót a Naphoz hasonlították, változatos művészi módszerekkel ábrázolták. A fennmaradt ókori szobrokon, festményeken feltűnő a szem kihangsúlyozása. Élethű ábrázolásukban felismerhetőek egyes szembetegségek is.
A későbbi évszázadokban gyakran találkozunk a szemmel veréssel. Ártó tulajdonságnak tartották a komor, merev, kancsal tekintete. Színes szalagot tettek a gyermek ruhájára, hogy az idegenek ártó szeme ezt figyelje, ne a gyermek szemét. Ezek a misztikus hagyományok egyes vidékeken még ma is fellelhetőek.
A szemgolyónk gömb alakú, átlagosan 7,5 gr súlyú, 24 mm átmérőjű rugalmas szerkezetű, magas relatív víztartalmú szervünk. A csontos szemüregben, védetten helyezkedik el. Működése hasonlít a fényképezőgéphez. A fényképezőgép lencséje a szemlencse: a szaruhártyával és a csarnokvízzel, a blende a szivárványhártya, a blendenyílás a pupilla, a film az ideghártya, a kettő közötti távolságot az üvegtesti tér jelenthetné.
Az írisz – szivárványhártya feladata a fényképezőgép blendéjével azonos. Aktív akaratunktól független izomtevékenysége adja, a pupilla nyílás nagyságát. Szerkezetét tekintve több rétegből áll, különböző domborulatokkal vagy mélyedésekkel. Az alapréteg gyönyörű égszínkék, rajzolatok nélkül. Szemünk színét meghatározza genetikai örökségünk, majd életszokásaink. Bizonyára mindenki fel tud idézni egy bájos csecsemő tekintetet, 98%-ban gyönyörű kék szempár tekint ránk, mely egészséges gyermek esetében csak a tisztán anyatejes táplálás megszűnése után vagy szorulás estén változik.
A felnőttkori írisz, szín változásai nem jelentenek betegséget, de feltétlenül utalnak az egész szervezetet érintő, főként kémiai változásokra:
--fakó, világos, fehéresen felhős: fáradt, vitamin és ásványi anyagok hiányától szenvedő, kizsigerelt érzékeny, betegségekre fogékony szervezet,
--sárgás, zöldes: elsavasodott, nikotinnal, kénsavval telített, izületi betegségre, ekcémára, gombás fertőzésekre fogékony szervezet
--vöröses barna: gyenge szénhidrát és keményítő emésztés, rost hiányos étrend okozta renyhe bélműködés, fém allergia
--sötét barna: túlzott méreganyag felhalmozódás, salak dús étrend, székrekedés, bélsár lerakódások a bélben.
Az íriszdiagnosztikai vizsgálat belülről kifelé, majd az óra mutató járásával megegyező irányban körben halad.
Az egészséges pupilla az írisz közepén ül, szabályos kör alakú és fekete színű. Alakváltozásai, teljes vagy részleges deformitásai, méret változásai a vérkeringési elégtelenségek helyi meghatározásaiban, súlyos bénulásos vagy agyvérzéses megbetegedések, B2, K vitamin, oxigén hiány előrevetítői lehetnek. Szín és fény jelenségei nagyszüleinktől öröklött betegségekre való hajlamokról árulkodnak. A pupilla szél normál esetben nem különül el, ha mégis szín vagy forma változást figyelhetünk meg ez a szervezet energia háztartására, tápanyag hasznosító képességére, gerincoszlop és az abból kilépő idegek állapotára enged következtetni.
A szivárványhártya többféle sejtből épül fel, melyek összerendeződése lehet az egészen tömötten sűrűtől a nagyon ritkásig. E rostok sugár irányúak a pupilla szélétől a szivárványhártya széléig haladnak, Ezek a stróma szálak, rendezettségüket tanulmányozva kapunk képet a szervezet veleszületett adottságairól és a jelenlegi vitalitásáról.
KÉP 1.
Az íriszt koncentrikusan övezetekre bonthatjuk. A pupillaszélétől a szivárványhártya széléig a következőképpen:
- pupilla
- pupillaszél
- gyomor
- vékony-, vastag-, nyombél
- fodor szegély, automatikus ideg-
koszorú gyűrűje
- nyirokmirigyek, mellékvesék,
féregnyúlvány, mandulák, szív
- Szervek területei: szem, orr, garat,
fogak, nyelv, hörgők…………….
- vér és nyirokkeringés, érző idegek,
végtagok, izzadás mirigyei
- bőr
KÉP 2.
A 3. és 4. sáv normál esetben egybe olvad. A 3. övezet elszíneződése a gyomor gyakori görcseire és kiválasztási rendellenességeire, hurutjaira utalhat. A 4. sáv eltérései a bélflóra zavaraira, hurutokra, székrekedésre, béltágulatokra, szűkületekre, összenövésekre, fekélyekre utalhatnak.
Az 5. sáv a fehéres fodor szegély, tájékoztat a nyomelem - vitamin hiányokról, emésztő enzimek - nedvek hiányából adódó salakanyag felhalmozódásokról, gerinccsigolyák sérüléseiről.
A 6. sávban megjelenő szín és alaki változások az immunrendszer készültségi fokáról árulkodik, megmutatva annak blokkolt területeit, terheltségét. Itt látjuk a hormonháztartás zavarait is.
A 7. és 8. sávban időzünk a leghosszabban, hiszen szervenként elkülönítve részletesen elemezzük a szín és rajzolati változásokat.
Miről árulkodhatnak a leggyakrabban megjelenő színes foltocskák?
Az elhelyezkedésétől függően az adott szervre vonatkoztatva:
--tiszta fehér: csökkent működés, meszes lerakódások,
--sárgás fehér: hurutosodás, elsavasodás, allergia,
--sötét sárga: kő, váladék felhalmozódás,
--piros: vérzés, hormonális zavarok,
--barna: varr, hegesedés, pigment foltocska,
--fekete: súlyos szöveti elváltozás.
A 9. sáv az alapszíntől egy picit sötétebb kontúrvonalként veszi körbe az íriszt. Elváltozásai a bőr állapotáról, betegségeiről, salakanyag tartalmáról árulkodnak.
Érdemes elidőzni az írisztérképen, és kislámpát fogva a tükörben megtekinteni saját szemünket. Meglepetten tapasztalhatjuk az addig zöldnek, barnának, kéknek hitt szemünk tarkaságát, vonalkázottságát az akár többszínű apró pettyek jelenlétét. Árulkodó jelek ezek eddigi és eljövendő életünk tekintetében, bár megfejtésüket már jól képzett és alapos gyakorlattal rendelkező szakemberre érdemes bízni.
Az íriszdiagnosztikai vizsgálat kapcsán gyakorta keresnek meg szembetegségekkel. Emlékezzünk egy picit letűnt korok szemvédő gyógymódjaira is. A szükség, a találékonyság, a jó megfigyelő képességen alapuló természet ismeret arra késztetette a falusi embert, hogy gyógyírt saját közegében keressen. A csipásság legjobb ellenszerének a beteg szem éhnyállal való bekenését tartották, szembajok legfontosabb gyógyszerének az anyatejet. Az emberi nyál baktérium ölő hatását, ezt követően 1836-ban Hungeschmidt, majd 1922-ben Fleming bebizonyította. Az anyatej mindent elsöprő immunitást erősítő fokozó hatását pedig mára már senki nem kérdőjelezi meg.
Reményeim szerint közel az idő, amikor az íriszdiagnosztika is, mint vizsgálati módszer, méltó helyet foglal el az egészség helyreállító és megőrző munkában, hiszen nagyszerű diagnosztikai lehetőségei mellett további nagy előnye a fájdalommentesség, gyorsaság minimális költségekkel.
Mindenkinek jó egészséget, békés, szeretet és vidámság által átitatott életet kívánok!
Szeretettel: Mikolasek Éva
Íriszdiagnosztikával kapcsolatos előadások, képzések, felmérések, vizsgálatok:
Mikolasek Éva
06-30-5200401
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.